2011. április 25., hétfő

a zösztönökről

Valahogy mindig furcsállottam a férfiak/magazinok véleményét, miszerint a nők folyvást vásárlási lázban égnek. Nem és nem hittem el, mert a könyvek és írószerek vásárlásán kívül nekem inkább nyűg volt ez a tevékenység (najó, a muszájvásárlás még mindig az). Aztán láttam a mindenféle lányokat, akik szeretik ezt művelni, és akkor kezdtem beletörődni, hogy én nem vagyok nő immunis vagyok erre a betegségre. Még örültem is neki. Nem gondoltam, hogy ez a dolog a korral jár. Szóval akkor kezdődött, mikor egyszer elindultam pacskert venni, és három ruhával tértem haza, papucs nélkül. Évek suhantak tova, mostanra azt hiszem rájöttem: ez a mindenfirlefrancotösszevásárolok dolog ösztön, az anyaihoz hasonló erősségű: csak egy bizonyos életkortól jelentkezik, s ha ruhaneműt/kiegészítőket/könyvet/akármit lát a női hölgy, ellenállhatatlan késztetést érez,  hogy megvegye azt, pláne, ha semmi szüksége rá. Ez nekem mindig is szerelem dolga volt, mostanában pedig egyre több haszontalanságba szeretek bele. Valószínűleg túléltem volna a nyarat, ha nem veszek például vattacukros vagy kólás-cseresznyés ajakírt. Najó, a kockás ruha nélkül biztos meghaltam volna. (A sarokban pedig a hímes/csoki/kakukktojás, mert az kellett és kész a locsolkodóknak.)

A szeleremről jut eszembe, a Carte d'Or reklám nem csupán a fagyi miatt kedves a szívemnek, a zenéje iránt is kezdtem már mély érzelmeket táplálni, szóval még a Csillagok háborúja közben is Carla Brunit hallgattam. Így is jó volt.

2 megjegyzés:

  1. 4 blogot olvasok rendszeresen. ebből mind a 4 egy lusta állat. asszem ez a blogírás tényleg nekem való lenne.

    VálaszTörlés
  2. hé! a többieknek hányjad a szemükre, hogy lusta állatok! még enyém a legfrissebb bejegyzés.

    Amúgy főzős blogot szeretnék tőled leginkább látni, de ha nagyon nem akarod a Nemmfőz miatt, akkor kapjámá egy rovatot, és írjá a kacsabelsőszaglászásról meg a hazudós nokedlikről, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

    VálaszTörlés