2011. június 30., csütörtök

#22

a legkedvesebb holmid

Ezen elég sokat kellett gondolkozni, annyira sokat, hogy ma határoztam el. Az van, hogy a legtöbb holmimat szerelemből szerzem be, akik meg szeretnek, és megajándékoznak, valamilyen furcsa képességgel rendelkeznek*, mer' tudják, hogy mibe lennék szerelmes. (Többnyire.) Szóval nagyon kellett gondolkozni, mert minden holmimat nagyon szeretem, pédául a fain egeremet, amelyik kimúlt, és most úgy gondolok vissza rá,  miközben püfölöm ezt az érintőbigyót, aminek még a nevét sem tudom, mintha az egyik legkedvesebb holmim lett volna**. Tulajdonképpen a Cucc is nagy kedvencem, amikor nem azon tűnődöm, hogy földhöz kéne ba  vágni.Ott van a pandás fülbevalóm is, ami meg szerencsét hoz, meg az összes többi, ami fain. 
De aztán ránéztem erre a két varródanira, és belegondoltam, hányszor vettem elő, meg simogattam a lapokat, meg olvastam újra, mióta megvannak, meg eszembe jutott az is, mikor Frászberényben hüppögve olvastam a Szívdesszertet (nem volt egy jó hét), és Varró Danit elneveztem inkább Varró "Szívsajgató" Dánielnek. Asziszem, nem hazudok, ha azt mondom, ez a kettő a legkedvesebb holmim. Mondjuk, csak hajszállal vezetnek.



* Meghallják, mikor hosszan nyafogok, bárcsak enyém lenne az a bizonyos akármi.
** Mármint az egér. Mestere vagyok az összetett mondatokba gabalyodásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése