2011. október 9., vasárnap

a megküzdési stratégiákról

Akik régen olvasták a blognak nevezett vinnyogdáomat, azok emlékezhetnek a ringlispíl szindrómámra. Akik meg csak úgy általában ismernek, tisztában vannak vele, hogy ha körbe-körbe pörgetnek folyvást, akkor bizony egy idő után hányni fogok. Na, most itt tartunk. 
Egy ideg két hete rángatózik a szememben, frászberényben csak elvétve alszom*, nonstop bőgésre és/vagy veszekedésre kész vagyok és két hete Beyoncé dalokat (gravity can't forget to pull me back to the ground again) hallgatok - ezekből arra kell következtetnem, hogy az eddig alkalmazott enyhén felületes megküzdési stratégiám (csokiiiiiiiiiiiiii) mára már nem valami hatékony. Ráadásul ma még a fokhagymás-tejfölös bagett is sz@r volt, és - ofkorz - itt találtam a fsx#&@ß  szobatársamat, amikor beléptem.
Szóval már szürcsölöm is a citromfűlevél teát, bevettem a második adag magnézium tablettát, és elrejtettem 4 csomag pudingot (tiramisus!) az ágyneműtartóban, amit még nyilván be fogok vetni a héten. Ja, meg egy tábla csokit.

píesz: néha hiányzik a rinya**blogom



* mondtam már, hogy frászberénynek rossz a csíje? vagy csak gondoltam?
** tulajdonképpen rühellem ezt a szót. meg a rühellem szót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése