2012. augusztus 6., hétfő

a bányáról

Egyszer például egy vendég kiöntötte a sörét, majd engem tolt le érte. 

Bevallom, már maga a délutáni-esti munka sem kedvező, de nem amiatt szeretnék leginkább menekülni erről a helyről, ahogy lehet. 

Talán a legjobban azt utálom, mikor behatolnak a személyes terembe. Vannak ilyen heppjeim. Igazán sajnálom. 
Nos, itt lépten-nyomon az aurámon tapicskolnak az idült alkoholisták, élükön a "főnökömmel", úgyhogy estére rendszerint úgy érzem magam, mint akit lelkileg lehánytak. És közben a tengernyi hülyeségtől, amit mosolyogva végig kell hallgatnom, érzem, ahogy sejtről sejtre sorvad az agyam. 

Szóval sejthető, hogy én voltam A Világ Legboldogabb Ancsija ma, mikor felhívtak az iskolából (ahol két hete állásinterjún voltam), hogy felvettek. Pedig semmilyen áldozatot nem mutattam be Fortuna istenasszony oltárán.
Ezt megünneplendő örvendezve közöltem jelenlegi munkahelyemen, hogy érzékeny búcsút kell vegyünk hamarosan, elvertem a pénzemet Neil Gaiman novelláskötetére, meg vettem csokit és csipszet is, szóval kirúgtam a hámból. 

Ja, a nőgyógyászomnak pedig a Csillagok háborúja főcímzenéje a csengőhangja. Vicces.

3 megjegyzés: