2013. július 11., csütörtök

arról, hogy sok

Jelentem, elolvastam a Tündérlovaglást. Nem tudom: ígértem, hogy fogok/nem fogok könyvekről írni? De mindegy is. 
Nem emlékszem pontosan mikor, de legalább 7 éve lehetett: kezembe került a Mogorva nyár, amit seperc alatt ki is olvastam, és azóta rajongok. Nem olvastam az összes Fable-t, sőt Halkirálynőből is van pótolnivalóm (pontosan 4 kötet). Ami talán kicsit szomorú: ezekre a kötetekre sokkal jobban vágyom/vágytam, mint a legújabbra. Ennek oka leginkább a sorozat két utolsó kötete, a Csontfuvola és a Habospite, amik kifejezetten nem tetszettek (egyébként a Barbárság tengerével sem voltam kibékülve, az utolsó, ami tetszett a Kedves, mint egy kéjgyilkos, de az is csak második olvasásra). Persze minden újat megveszek, vagy megajándékoztatom magam szülinapra/névnapra/karácsonyra, satöbbi, mert érdekel, mert mégiscsak Fable, mert hátha



Rövid leszek, ígérem. Alapvetően tetszik a történet. De mégse kerek. De mégse az, mint régen. 
Egyrészt: nekem sok volt az 5 szemszög. Persze, tudom, máshogy nem volt megoldható a különböző szálak bemutatása, de az az igazság, hogy akkora különbség nem volt Mogorva, Denisa vagy Ella szövegei között, hogy komolyan azt éreztem, hogy más karakterek lennének. (Ez volt az egyik nagy problémám a Habospitével is: egyáltalán nem éreztem a különbséget Kyra és Denisa között! Egyáltalán!) Szerencsére a részek elején mindig feltüntették, hogy kinek a gondolatait olvassuk, így annyira nem tévedtem el. :)
Aztán: ugyan a felkiáltójelek kevesebbek, mint pár éve, de én ezt a nyakatekert nyelvezetet már nehezen viselem. Korábban imádtam a Fable-féle szóhasználatot, de mostanra sok, sok, túl sok szleng, meg -csi, nyelvi "bravúrok" egymás hegyén hátán. Így senki nem beszél. Se egy kamasz, se egy neonáci. (Mondjuk a náciens vicces volt, meg a betűnauta. :)) Persze, sejtem, néha épp a kifigurázás a cél, de sokszor már komolyan az érthetőség, pláne az élvezhetőség rovására megy. Szlengtúltengésem van, csak szólok.
És még: korábbi könyvei anélkül tudtak valamit mondani, hogy szájbarágósak lettek volna. Hát a Tündérlovaglás jócskán az. Megvisel. 
És megint túlzsúfolt lett. Úgy általában jellemzi a kötetet a "sok" kifejezés, nem véletlenül szerepel ennyiszer. 
A történet alapján pedig egyáltalán nem értem a címet. 
Épp most olvastam újra a Sárkánykönnyet, ami Fable-ből nálam etalon. (Ezek még: Édes, mint a bűn, Kyra Eleison, My Fair Lord. Ha Halkirálynő, akkor Ki feküdt az ágyamban? vagy Mogorva nyár.) Amellett, hogy megnyugodhattam, nem nőttem ki, mást is észrevettem: egy csomó ceruzával megjelölt rész van benne. Ezek közül olyan is van, amit fejből tudok. A Tündérlovaglás közben egyszer sem jutott eszembe, hogy ceruzát ragadjak.

A sztori persze izgalmas, kiolvastam három nap alatt, és többnyire élveztem is. Szóval többé-kevésbé ajánlom. :) Már annak, aki szereti Meseanyót


 Értékelés:

1 megjegyzés:

  1. Szia!

    Kaptál tőlem egy díjat. :) A szabályokon kicsit módosítottam, mivel a jelöltjeim közül legtöbben már megkaptátok, részleteket itt találsz:
    http://nallag.blogspot.hu/2013/07/dijak-folytatas.html

    VálaszTörlés